A XXI. században már nem olyan a háború, mint azt a történelemkönyvekből megismerhettük. Nincsenek már hatalmas, több tíz vagy akár százezer fős csaták, vagy tank hadosztályok pusztító párbaja. Helyettük olyan háború zajlik, mely az árnyékokban játszódik, és különleges egységek vívják a kisebb méretű csatákat, ám azok sokkal-sokkal nagyobb horderejűek, mint bármely hagyományos ütközet. Ennek a háborúnak érkezett meg a legújabb fejezete, a Splinter Cell Blacklist, melyben Sam Fisher a 4th Echelon ügynöke ismételten felveszi a harcot hazája ellenségeivel.
Azokkal az ellenségekkel, melyekről nem tudni eleinte semmit, csak azt, hogy oly mértékű csapást mérnek az USA-ra és annak hadseregére, mely mellett még a Pearl Harbor-i vész is csak kerti tűzijátéknak tűnik. A támadók kiléte azonban nem ismert, csak a nevük, ők a Mérnökök, és a követelésük miszerint vigyék haza az összes külföldön állomásozó katonát. Amennyiben ennek nem tesz eleget az Egyesült Államok kormánya, súlyos következményekkel kell számolni. Ez tehát a Splinter Cell Blacklist alapszituációja, melyben ismételten Sam Fisher bőrébe bújhatunk, hogy segítsünk megállítani ezt a terrorista fenyegetést.
A Splinter Cell Blacklist közvetlenül az előd, a Conviction, után játszódik, mikor már Sam nem igazán akar a részese lenni a harcnak, ám személyes indíttatás is közrejátszik abban, hogy végül elvállalja a feladatot. Nem csak meg kell tudnia, hogy kikkel áll szemben, hanem fel kell deríteni a hálózatukat, valamint semlegesíteni is kell őket, hogy a fenyegetés teljes mértékben elmúljon. Ehhez pedig minden támogatást megad az USA kormánya a 4th Echelon és a Paladin személyében.
A legújabb Splinter Cell játék kissé eltér az elődöktől, már ami a körítést és a lehetőségeket illeti. A Splinter Cell Blacklist természetesen maradt egy akció játék, melyben a játékos dönti el, hogy milyen stílust választ a játék során, ám mindez ki van bővítve egy mikro menedzsment, vagy más néven egy mini RPG szekcióval is. Hogy mire gondolok? Nos, a Paladin, Sam-ék szállító repülőgépe, a felszerelések, a fegyverek mind-mind fejleszthetőek, személyre szabhatóak, valamint immáron nem csak a sztori küldetések adják a játékidő egy részét, hanem az egyéb missziók is. Társaink a történet során egyre több információt ásnak elő, melyeknek utána is lehet járni, így lehetőség van mellékküldetések végrehajtására, melyek igencsak jól jönnek, ha pénzt akarunk gyűjteni. A pénz pedig roppant fontos a Splinter Cell Blacklist-ben, hisz abból lehet a már említett fejlesztéseket végrehajtani.
Játékstílustól függően jutalmazza a játékost a Splinter Cell Blacklist és ad bizonyos pénzmennyiséget az adott misszió végén, melyet aztán gyorsan el is lehet és ildomos is költeni. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy 3 fő csapásirányt különböztethetünk meg. Az első a teljesen lopakodó stílus, mikor még az ellenfelek sem tudják, hogy ott voltunk, a második mikor már a lopakodás mellett a fegyverek is használva vannak, míg a harmadik a stílus nem más, mint az igazi „Rambo feeling”, mikor kegyelmet nem ismerve mindenkibe golyót, kést vagy más nem éppen az emberi testbe illő dolgot eresztünk. A háromféle lehetőség a gyakorlatban, ha csak direkt nem tűzzük ki célul példának okáért a settenkedést, igencsak vegyesre sikeredik, hisz könnyedén előfordulhat, hogy egy rosszul kiszámított mozgás a lebukásunkhoz vezethet.
Gepigeny/Letoltes ---->
